DJI Mavic 2 Pro vs. DJI Air 2 S (Péter Leyer)

Ahogy korábban már említettem, a MyActionCam és a Drone Hungary jóvoltából augusztusban lehetőségem volt 4 napon keresztül tesztelgetni egy Mavic Air 2S-t. A helyszín Szlovénia és Olaszország volt. Most erről pár napról, a tapasztalatokról írtam egy rövid összefoglalót. Igaz, csak fotóztam, a videók elmaradtak, úgyhogy főleg csak az előbbiről tudok véleményt formálni. Megmondom őszintén, azért tartottam tőle, hogy az – eddig tökéletesen az igényeimnek megfelelő – Mavic 2 Pro után mit fog nyújtani ez az új madár. …ezért el is vittem a sajátomat is tartalékba.

Volt olyan helyszín, ahol mindkettővel repültem, így van összehasonlítási alap is. Ami egyből feltűnt, mikor először a kezembe fogtam, az a kevesebb, mint 600g-os súlya. Ez több, mint 300g-os különbség a M2P-val szemben. Emiatt féltem is, hogy hogyan teljesít szélben. A másik szembetűnő különbség, az a kontroller, ami jóval nagyobb, és kijelző nélküli, azaz kevésbé informatív, de nagyon is kézre áll. Bár, emellett meg is kell jegyeznem, hogy az irányítón lévő kijelző hiánya kevésbé volt zavaró számomra, mivel 99%-ban a telefonról/appból informálódtam eddig is. Na, app… Ez volt az első olyan dolog, ami nem igazán tetszett (vagy még szokni kell). Míg a M2P a Go4-et használja, addig a Air a Fly-t. A Fly a Go4 mellett kevésbé felhasználóbarátnak tűnt mind megjelenésben, mind kezelhetőségben. A kijelző sarkában – nem tudom, minek köszönhetően – a google maps sokszor nem tudta valós időben lekövetni útvonalamat, csak késéssel. Ami még feltűnt, hogy a madár jóval lassabban találja meg a műholdakat, mint a Pro. Viszont az élőkép minősége feltűnően jobb volt, mint, amit eddig megszoktam, köszönhetően az élőkép bitrátájának, ami a Pro-hoz képest fejlődött (12Mbps-ról) 16Mbps-ra.

Szóval, repültem naplementekor, napkeltekor gyenge fények mellett, szikrázó napsütésben, szűk helyeken, nyílt terepen a domb- és hegytetökön, víz felett, szélcsendben és erősebb szélben egyaránt. Az érzékelők tették dolgukat, amikor pedig automatán „hazahívtam”, akkor is pontos volt. A madár a szélben meglepően stabilan viselkedett és a jel sem ingott meg egy pillanatra sem. Igaz, hogy 5-600 méter távolságon túlra nem repültem sokszor. Aksik remekül bírták, közel 30 percet a levegőben. Emellett meglepően fürge a kis jószág a maga 68 km/órás max sebességével (tesztelve), épp, hogy elmarad M2P 72 km/órájától.

A kamerája 1”-os érzékelővel rendelkezik, (csakúgy, mint a M2P). A legjelentősebb különbség, hogy a rekesz nem állítható, (fix 2.. Így, a mélységélességgel nem igazán tudunk játszani. A kamera látószöge viszont nagyobb, mint a „nagy öregnél”. Ami a fotózást illeti, a fentieken kívül jelentősebb, említésre méltó különbséget nem fedeztem fel. Lőttem automata gömbpanot, manuális AEB-ekből összeillesztett panot, single (top down-t), stb… Szóval, próbálgattam, és kellemes meglepetést okozott. Így, azt gondolom, hogy remek választás azoknak, akik első drónjukat keresik, vagy Mini után fejlesztenének, de nem akarnak elkölteni 600e+ Ft-ot egy Mavic 2 Pro FMC-re, (vagy még többet a hamarosan megjelenő Mavic 3-ra). Árazásban is pont ide lett belőve: DJI Air 2 S (kuponkód: DRONEHUNGARY2021)

…és akkor jöjjenek a fotók: