A drónok világában kevés olyan gép van, ami akkora port kavart, és olyan gyorsan vált legendává, mint a DJI FPV. Nemrég magam is készítettem róla egy videót, és ahogy a levegőben száguldott, újra átéltem azt a nyers erőt és szabadságérzetet, amit csak ez a gép tud nyújtani. Ugyanakkor vegyes érzelmekkel tettem, tudván, hogy ez a drón egy letűnt kor képviselője.
A DJI FPV már nem kapható. És ami még fájóbb a rajongóknak: szinte biztos, hogy soha nem lesz belőle második verzió. De miért? A válasz egyszerű: túl jó volt abban, amire tervezték. Túl gyors, túl erős, és egy olyan világban született, amit azóta utolértek a szigorú szabályozások.
A hibrid, ami megváltoztatta a játékot
Amikor a DJI 2021-ben kiadta az FPV-t, a piac lélegzetvisszafojtva figyelt. Addig a pillanatig az FPV (First-Person View, azaz belső nézetű) repülés a „kockák” és a forrasztópákával ügyesen bánó hobbisták világa volt. Ha FPV drónt akartál, magadnak kellett megépítened, programoznod, és rengeteget kellett gyakorolnod szimulátorokon, mielőtt a levegőbe merted emelni, mert az első hiba szinte mindig totálkárt jelentett.
A DJI FPV az a drón volt, ami egy „Ready-to-Fly” (repülésre kész) csomagban kínálta ezt az élményt. Kaptál egy futurisztikus kinézetű, masszív drónt, egy csúcskategóriás digitális videószemüveget (DJI Goggles V2), és egy innovatív mozgásvezérlőt. De a lényeg a három repülési mód volt:
- N (Normál) mód: Mint egy sima Mavic drón, GPS-szel, magasságtartással, akadályérzékeléssel. Bárki el tudta vezetni.
- S (Sport) mód: Egy gyorsított, dinamikusabb mód, ami már megvillantotta a gép valódi természetét, de még mindig ott voltak a biztonsági mankók.
- M (Manuál) mód: A szörnyeteg elszabadul. Itt a drón minden vezérlése a pilótára hárult, semmilyen stabilizáció nem segített. Ez a tiszta, hamisítatlan FPV élmény, amiért a versenyzők élnek-halnak.
Ez a hibrid jelleg volt a zsenialitása és egyben a bukásának oka is. A DJI egy olyan fegyvert adott a kezdők kezébe, amivel korábban csak a profik rendelkeztek.
A sebesség és a szabályozás Végzete
A DJI FPV nem volt finomkodó. Míg egy átlagos filmes drón (mint a Mavic 3) 70-75 km/h körüli sebességre képes, az FPV manuál módban gyári állapotban is elérte a 140 km/h-s csúcssebességet. Ahogy a nemrég készített videómban is látszik, egy erősebb széllökés vagy egy enyhe lejtmenet nélkül is sikerült vele stabilan 133 km/h-s sebességet elérni.
És ez az a pont, ahol az Európai Unió drónszabályozása (EASA) közbeszólt. Az új jogszabályok, amelyek 2021-től fokozatosan léptek életbe, a drónokat súly és kinetikus energia alapján osztályozzák (C0, C1, C2, C3, C4). A cél a földön tartózkodó emberek biztonságának garantálása.
A DJI FPV a maga 795 grammos felszállósúlyával és elképesztő sebességével egyszerűen nem fért bele a „biztonságos” kategóriákba. A sebesség önmagában nem probléma, de a sebességből fakadó energia már igen.
És itt jön a kőkemény fizika.
Számoljuk ki: A 133 km/h-s becsapódás ereje
A blogcikk írásakor megígértem, hogy kiszámolom, mekkora energiát képvisel ez a drón a videómban elért sebességnél. A kinetikus energia (mozgási energia) képlete a középiskolából ismerős lehet:
Ahol:
- E_k = Kinetikus energia (Joule-ban mérve)
- m = A tárgy tömege (Kilogrammban)
- v = A tárgy sebessége (méter/másodpercben)
Lássuk az adatainkat:
- Tömeg (m): A DJI FPV felszállósúlya kb. 795 gramm, ami 0,795 kg.
- Sebesség (v): A videóban mért 133 km/h. Ezt át kell váltanunk m/s-ra.
- v = 133 km/h\3,6 \ 36,94 m/s
Most helyettesítsünk be a képletbe:
Mit jelent ez a 542 Joule?
Csak összehasonlításképpen: az új EU-s C1 kategóriájú drónok (mint például a DJI Avata utódja lehetne) esetében a szabályozás <80 Joule-ban maximalizálja az átadott energiát ütközéskor. A DJI FPV ezt a limitet közel hétszeresen (678%-ban) lépi túl!
Ez az 542 Joule energia nagyjából megfelel annak, mintha egy 55 kilogrammos (!!) tárgyat ejtenénk le 1 méter magasról. Vagy mintha egy téglát dobnánk le egy 22 emeletes ház tetejéről.
Látható, hogy ekkora energia becsapódáskor súlyos sérüléseket vagy jelentős anyagi kárt okozhat. Az EU szabályozói pontosan az ilyen kockázatok miatt húzták meg a határokat, és a DJI FPV ezen a határon messze kívül rekedt.
A legenda öröksége
A DJI FPV sorsa megpecsételődött. A cég gyorsan váltott, és kiadta a DJI Avata-t, egy “cinewhoop” stílusú, védett propellerekkel ellátott, jóval lassabb és könnyebb (de még mindig a C1 kategóriába eső) drónt. Az Avata egy sokkal biztonságosabb, szabályozásbarátabb gép, de hiányzik belőle az FPV nyers, vadállati ereje.
A DJI FPV így vált egyfajta modern kori „muscle car”-rá. Mint egy ’70-es évekbeli Hemi Cuda az olajválság korában: csodálatos, félelmetes, de a kora lejárt.
Akinek van, az féltve őrzi. Aki pedig most látja, mint például a videómban, az egy olyan korszak mementóját látja, amikor egy dróngyártó még megtehette, hogy a puszta élményt a józan ész és a szabályozási korlátok elé helyezze. Gyors volt, gyönyörű volt, és valószínűleg soha többé nem látunk hozzá hasonlót egy nagy gyártótól. És talán jobb is így. Vagy talán nem.