DroneRacingHungary Velence - a pilóta szemszögéből

Április első vasárnapján véget ért az első magyarországon rendezett komolyabb hangvételű FPV verseny, melynek pilótaként részese lehettem, eképpen képviselve a DroneHungary team-et. A verseny sikeres volt, a szereplésem már kevésbé, ezúton megosztanám, hogy milyen tapasztalatokat gyüjtöttem a rendezvényen, esetleg hasznos információk lehetnek benne a következő versenyekre is. Talán azoknak is hasznos, akik éppen azon gondolkodnak, hogy nevezni kellene a következőre, de nem is tudok sokat az egészről, vagy áhh ezektől énis jobban repülök, vagy amatőr módon repülök de bírom a rivaldafényt stb, akiknek már csak egy kicsi kell, hogy rászánják magukat a megjelenésre.
 

Velence pályaterv

Megérkezés

A rendezvény reggel 8-kor kezdődött, körülbelül 9 óráig még az utolsó simítások voltak, eligazítás, székek rendezése ami alatt még szabadon lehetett a paddock-ból ki be mozogni, aztán lezárultak a kapuk, csak a megfelelő kártyával nyerhettünk belépést. A regisztráció során a következőket kaptam kézhez a papírok kitöltése és aláírása után: Racer póló, VIP karszalag, pilóta belépőkártya nyakba akasztóval (ami természetesen Drone Racing Hungary feliratos) illetve egy darab segítőnek vagy szervízesnek szóló paddock belépőkártya szintén nyakbaakasztóval. Ezentúl kaptunk két gyakorlásra jogosító kártyát is. A gépeket vizsgáztatni kellett a verseny előtt, sajnálatos módon több gép elvérzett ezen a ponton, persze mint pilóták csak dörzsöltük a markunkat, hogy bruhhaha nincs failsafe, nincs kiépítve a videoadó csatlakozó, egyel kevesebb ellenség :)
 

Műszaki vizsga

Első repülések

Nemsokkal a regisztráció után egy kisebb eligazítás és balesetvédelmi oktatás a szervezők részéről, aztán indulhat is a parádé, az első repülések és az első "ássuk el a gépünket a homokba minnél mélyebbre". A tervek szerint 4-es csoportokban kellett volna indítani, ami sajnos csak néha sikerült több okból kifolyólag, technikai hibák, versenyzőt nem találjuk, videoadót nem találjuk, nem akar arm-olni stb. Ezek miatt a verseny csúszása volt megfigyelhető, sietni kellett, hogy mindenkire jusson idő. Reggel még csak szálingóztak a nézők, ahogy telt az idő, úgy telt meg a lelátó és úgy ment fel az adrenalin bennünk, hogy jajj egyre többen fognak röhögni a szerencsétlenkedésünkön. 
 
 

Első gyakorlókör

A videóadónak a verseny előtt kellett kiépíteni a csatlakozót, a versenyen csak fel kellett szerelnünk a 25mW-os VTX-et, illetve az idő mérésére szolgáló infrás transponder-t, melynek szigorúan jobb előre kellett néznie. A videóadókat rotálva kaptuk meg, amint egy gyakorlócsapat leszállt, leszerelte és a következő csoport felszerelte, természetesen több szett adó volt, így volt időnk felszerelni. Megkaptuk az adót, gyorsan felszereltük így ZsoleszFPV és Dzserzon kollegával együtt elindultunk a bitófához. A saját Trimersion szemüvegem defektesen kezelte a külső videojelet, így kölcsönkértem Rudolfking Quanum V2-jét, ezúton köszi:) Ám a starthelyre érkezve már telepítve volt Pisti Fatshark-ja, így azt használtam. Elhelyezkedtünk a székben, minden rendben volt, így megkaptuk a felszállási engedélyt. Ekkor más olyan szintű izgalom volt, hogy csak nagyon nagy erőfeszítések árán tudtam odafigyelni a repülésre. Elsőnek a megszokott Rate repülési móddal tesztelgettem a technikát, amit be kell valljak jól működött az első körben. A kapukat egyelőre nem vettem figyelembe, felettük repültem egy kört, hogy megnézzem van e videozavar a pálya végén. Volt, ám nem számottevő, így második körben megpróbáltam hát bevenni a kapukat. Újra ráfordultam a célegyenesre, ekkor kicsit hallgattam a külvilágot, a kommentátort, majd feleszméltem, hogy már csak én vagyok levegőben, így teljesen kiestem a ritmusból, homokpakolás. A másik két versenyzőnek nagyobb videozavar volt, így kaptunk mégegy lehetőséget a gyakorlásra, mivel az első indulás körülbelül 50 mp-ig tartott. A második felszállást inkább nem is kommentálom túlságosan, a szokatlan vízszint-tartó módra kapcsoltam, 7mp-ig tartott, járókövet fogtam, véget ért komolyabb gyakorlás nélkül.
 

Telibe a kaput

 

Pihenés, versenymegnyitó és felkészülés a következő indításra

A csúfos zuhanások után kicsit kifújtuk magunkat, lesz ez még jobb, gondoltuk. Visszatántorogtunk a szerelőpad-ra, lecsatlakoztattuk a videoadót és továbbítottuk a következő csapatnak. Gyors szemrevételezéssel jónak tűnt a gép, kifújtam a homokot és akkumulátort cseréltem, majd próbáltam feldolgozni a történteket. Több versenyzőt is megismertem már korábban, de az üres időkben további emberekkel találkoztam, ismerkedtünk. Megérkezett a helyszínre L. Simon László, Győri Gyula, Koszti András illetve átvette a mikrofont Szujó Zoltán, majd végigjárták a pályát és társalogtak a verseny mivoltáról, a pálya sajátosságairól és a legjobb köridőkről, merthogy volt ám olyan, többen tudtak jó időket menni, de azt kell mondjam többen voltunk akiknek nem volt értékelhető idejük a délelőtt folyamán. A paddock mellett helyezkedett el egyfajta kaja-pia pult, a pilótáknak a VIP karszalag révén lehetőségük volt térítésmentesen igénybe venni a pult szolgáltatásait, ígyhát Bandee kollegával leültünk megebédeltünk. Az ezutáni időben gondoltam átnézem mégegyszer utoljára a gépet, mert lassan megkezdődött az éles időmérős verseny. Ekkor tapasztaltam hogy az FPV kamera felfogatása ripityára van törve és a lencse is becsúszott az érzékelőhöz, gondolom a járóköves találkozás alkalmával. A képen látni is, hogy a panelről hiányzik is pár alkatrész.
 

Darabok hiányoznak a kamerából

 
Viszont annyira stabilan állt, nem tűnt fel korábban hogy sérült.  Időközben megérkezett egy másik szervíz szakember Tamás, aki szerencsére magával hozta az alkatrészes táskát, amiben ott lapult egy hasonló kamera, már csak át kell hekkelni. Utólag sikerült életrekelteni a kamerát, csak előjöttek egyfajta parkolást segítő vonalak, amiket nem tudom hogyan kell eltüntetni.  A szervezők sokmindenre gondoltak, komplett forrasztóállomások voltak telepítve az egyik padra, így mondhatjuk, hogy teljesen felszerelt "boxutcánk" volt. A beavatkozás sikeres volt, egy fél óra alatt átszereltük a kamerát, ismét teljes fényében tündökölt a plexi gép, felkészült a következő megmérettetésre.
 
 

Második gyakorlókör és az éles verseny

A versenyvezetők döntése alapján délután minden csapat egyben repülheti le a második gyakorlókörét, majd az éles versenyeit is. Ezzel gyorsítani lehetett a folyamatokat, mivel csak egyszer kellett újra felszerelni a videóadót és a transzpondert. Összehasonlítva a délelőttel gyorsabban haladtak a dolgok, figyelembe véve, hogy egy csapatnak 3 felszállásra volt lehetősége. El is érkezett hamar az a pont ahol újra megkaptuk a felszerelnivalót, ugyanazokkal a mozdulatsorokkal felrögzítettem és csatlakoztattam, máris készen álltunk. Ismét beültünk a villamosszékekbe, szemüveg fel, pulzus 150+, nyugi csak gyakorlókör. Szintstabilizált repülési mód ismét, nem kell a sebesség, inkább a hibátlan kör. Újra meg kellett szokni a közönséget, hangokat, szemüveget, mivel maradt a Fatshark ahogyan délelőtt is. Elhangzott a start, felszállás után elég hamar felszökött a magasba a gép, ezt ellensúlyoznom kellett, visszatérve viszont túlságosan mélyre engedtem, belekaszáltam a homokba. A technika ismét jól szuperált, de valami mégsem volt korrekt, vízszint tartó módban abszolút át kell kapcsolni az agyat, ami úgylátszik nem egyszerű dolog, legalábbis nem megy egyik pillanatról a másikra. A verseny előtt kizárólag Rate módban repültem, ami egy egyszerűbb és nyugis pályához illeszkedik, ahol könnyedén lehet megalkotni a repülési íveket, kanyarokat egymás után. Itt viszont éles fordulók, szűkös hely, és kapuk, egymás után rögtön három is. A kollegák hamar összekaparták a gépeket, homokfújás és következő próbálkozás, ám ez a lehetőség már "éles" jelzővel indul, az itt elért időeredmény már számít. 
Újra felszállunk sikeresen, megintcsak túl magasra lendült a gép, az első kaput nem tudtam bevenni, így biztonsági okokból úgy döntöttem, hogy az első kört a kapuk felett viszem át, szokom kicsit a repülési módot és az első célegyenes ráfordulással újra próbálkozom. Dzserzonnak sajnos a második körnél egy kapu elkapja a koptere valagát és földet fog, ezt hallva kicsit megint elvesztettem a fonalat és ráfordulva a startkapura telibetrafálom. Míg a koptereket összeszedik, interjúalany lettem, bizony a közvetítő kollega próbált több embert megszólaltatni, kifaggatni, így hát énis elmondtam amit Pistike szemüvegéről tudni lehet, a "kapufelett tolom az elsőkört" technikáról. A nagy nyilvánosságban hirtelen azt sem tudtam miket beszélek. Visszakerültek a gépek, gyors tisztogatás és egy utolsó nekifutásra ismét beültünk a katapult ülésekbe. Last chance, mindent vagy semmit. UltraTata mód bekapcs, járókeretes nyannyer elszáguldott volna mellettem, de inkább három lassú kör, mint egy fél gyors. A negyedik indulásra már kicsit hozzászoktam a környezethez, lassan róttam a köröket, videozavar tűrhető volt, irányítás nem hagyott ki egyszer sem, a kopter tette a dolgát. A harmadik körbe kezdtem bele, mikor megint előjött egy szintezési hiba, a második kapuba beleakadt kicsit az antenna teteje, de nem volt végzetes, viszont a korrigáció hatására a sorban érkező harmadik kaput felülről kerültem, már tudtam, hogy sajnos ez diszkvalifikációt jelent, a mért idő nem fog beleszámítani a végső eredményekbe. Mint utólag kiderült, az időmérővel ebben a futamban komplikáció lépett fel, de nálam nem sok vizet zavart volna, még ha nem hagytam volna ki kaput, akkor is olyannyira lassú tempót diktáltam, 115 mp körüli lehetett az eredmény szemben a legjobbal, ami kicsivel több mint 70 mp volt.
 

Végeredmény

 

A mi futamunk után következtek a horvát úriemberek, akik azt kell mondjam, hogy hatalmasat sikert arattak, rendkívül jól repültek, úgy gondolom ők már egyesültek gépeikkel, nem zavarta őket a nagy nyilvánosság sem, így kell ezt csinálni, abszolút versenyben elvitték az első két helyet. Nem meglepő a jártasságuk, hiszen tapasztalt pilótákról van szó, a DroneXLabs tagjai között keresgélhetjük őket. A magyar profibb pilóták (nem, magamat nem ide sorolom:)) között is akadtak páran akik sajnos valamilyen ok folytán nem tudtak időeredményt elérni, de én biztos vagyok benne, hogy a következő futamon már az ő nevük is szerepelni fog az elsők között. 

Amint az összes csapat futama véget ért, hamargyorsban lezajlott a díjátadó is félhomályban, igen közben ránkesteledett. A végeredményben ketté lett osztva a díjazottak sora, ami érthető is, nem állíthatunk külföldi pilótát a hawaii-i versenyre, hogy tessék ő a magyar bajnok. A nyeremények is a hazai indulók között lett szétosztva. Utólag a verseny végeredménye módosítva lett, hiszen Felnor hibátlan körteljesítése elkerülte a bírók figyelmét, de ami jár az jár. Az ideje 88.67 az abszolút 7. helyre elegendő,  magyar bajnokságon pedig negyedikre.
 
 

Tapasztalatok és felkészülés a Hungaroring-re

A verseny élményeit több napon keresztül dolgoztam fel, a tapasztalatokat össze kellett gyüjtenem, mert igencsak hasznos lehet a következő versenyrendezvényen. 
Kezdjük is a legelsővel: 
Gyakorlás - Ez teljesen kézenfekvő, szokni kell a gépet és nem szabad túlságosan belenyúlni az energialáncba és a súly/teljesítmény arányba, mert amint megváltoztatjuk a gépet, újra kezdhetjük az ismerkedést a négyrotoros barátunkkal. Természetesen van olyan szint gyakorlásban is, gondolok itt Zsoltee-ra és a horvát kollegákra, ahol már nagyjából mindegy milyen géppel száll fel a pilóta, másodpercek alatt hozzászokik és hozza a formáját. Ezúton gratulálok neki és az összes többi versenyzőnek aki mért időt tudott menni ilyen idegfeszítő körülmények között. Továbblépve a következő gond:
FPV kamera dőlésszöge - Ha túlságosan nagy szöggel döntjük be, ahogyan azt megszoktuk egy nyílt terepen, akkor elég nagy sebességgel kell repüljünk, hogy lássuk a földet is. Ez nem szerencsés egy olyan pályán, ahol éles fordulók és alacsony kapuk vannak.
Lámpaláz - Ezen a részen nem igazán tudok faragni, csak az éles versenyen fejlődik, talán egy idő után hozzászokik az ember. Egy viszont biztos, hogy a tünetek között megtalálunk több hátrányos dolgot is, mint a kéz remegés, a koncentrációzavar és a húbaze érzés. A kézremegésen talán segíthet a stabilabb kétujjas irányítás, nekem ez nem jött be egyelőre.
Elpusztíthatatlanság - Amit tudunk rejtsünk el a váz belsejében, csak az antennák lógjanak ki. Előreláthatólag a Hungaroring célegyenesben felállított pályán egy rossz mozdulat és máris rúgtál egy öngólt, csak jó lett volna besüllyeszteni a kamerát. A plexit tudom ajánlani, nálam kiállta a próbát, lassan mindent cseréltem már a gépen, csak a vázhoz nem kellett nyúlni.
Repüljünk úgy ahogyan megszoktuk - Ha valaki hozzászokott a kiegyenesedett pózhoz repülés közben, akkor ne hagyja magát amikor leültetnék a székbe, kényelmesen állva is lehetséges a repülés. Nálam ez sem játszik, véletlenszerűen szoktam repülgetni, kényelmesebb volt az ülés.
Műszaki vizsga - A verseny regisztráció után ellenőrzésre kerülnek a gépek, enélkül nem lehet versenyezni. A vizsgabiztosok nem kötekednek, de ami szabály az szabály, be kell tartani. Érdemes tehát egy saját magunknak végzett vizsgát tenni. A vizsga körülbelül így nézett ki: Az adatok egy papírra lettek felvéve majd ellenőrizték és pilóták a megfelelőséget, körülbelüli motor-motor távolságot, akkumulátor feszültséget és cellaszámot, propellereket, mennyire van egyben a gép, nincs kiálló mozgó veszélyes alkatrész, irányítás frekijét. Ha megfeleltek az előírtaknak, bementünk a ringbe a kopterrel és távirányítóval, élesítés 1-2 méter magasságban lebegés, alapvető mozgások, előre-hátra jobbra-balra, függőleges tengely körüli egy fordulat jobbra, egy fordulat balra majd leszállás. Failsafe: élesítés után egy kis gáz, pörögnek a motorok, majd távirányító kikapcs, a motoroknak 1-3 mp után le kell állniuk és utána nem szabad elindulniuk maguktól. Ha minden rendben van, akkor kaptuk egy felszállásra jogosító pici matricát.
 

Összegzés

Szummázva a történteket azt kell mondjam, a verseny kimondottan színvonalasra sikeredett, rengeteg néző volt(számomra szokatlan módon), sok új emberrel találkozni ezeken az eseményeken, megismerkedni azokkal a nevekkel, akiket eddig csak a fórumon illetve a közösségi csatornákon keresztül csak egy nicknévről ismertünk. A versenytől nem kell félni, mindenkinek meg van a lehetősége, hogy megmutassa a tudását, ezért is bátorítom az újonnan érkező pilótákat hogy regisztráljatok, mert a versenyből csak gyarapítani lehet a látószöget és a kapcsolatokat. 
 
A Hungaroringen találkozunk!
 
Thomleck
 
 

 

Postjaim

Bejelentkezés

 

Drone Hungary Blog

Facebook oldalunkról

2017 október 09.